‎"Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."
(Márai Sándor)

Az "Igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy nagyon nagy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem. Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz. Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja. Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted. Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell!!!

‎"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

(Dan Millman – A békés harcos útja) 

‎"Azt mondják: van, aki nem tudja kimutatni a szeretetét.
Én meg azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell megmutatni.
Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel,
szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni.
A szeretetből ugyanis meleg árad.
Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg.
Test meleg.
Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást.
Belépek egy társaságba, s ha valóban barátok, hirtelen megcsap a melegség."

(Müller Péter)

                                                                                  

Menni kéne, mozdulni végre

De visszatart valami még

Magányos csónak a tengeren

Túl fog élni ezer vihart

Mert egyre hívja a végtelen

Messze még a túlsó part

Hosszú az út, az éjen át

Talán a hold vezet tovább

Repít hozzád

Magányos csónak a tengeren

A szél sodorja, de megy tovább

Az út végén majd megpihen

Hívogat egy új világ